Az éjszaka mély sötétjében
Az éjszaka mély sötétjében,
Mikor csak a tücskök muzsikája
Szól, szívemben is fellobban a
Vágy tüze, hogy énekeljek az
Égi, Nagy Királynak.
Dalomban hálát adok az életért,
amit e földi világon tölthetek,
Melynek csodaszép természete
Naponként megörvendezteti
Lelkemet.
A fáknak ékes lombjai, mint
Az üdv koronája ragyognak
Előttem, s emlékeztetnek az
Élet igaz céljára, melyért
Teremtőm alkotott engem.
A magas hegyek, amint szilárd
Kő halmazként tornyosulnak
Szememnek tükrében, az igaz
Hitnek illő formáját mutatják
Be nekem.
A bevetett szántóföldek, hol
Aranysárga búza kalászok nőnek,
Melyből finom illatú kenyerek
Készülnek, Jézusom értem megtöretett
Testéről mesélnek.
Az áramló vizek, mint az élet
Folyója kanyarognak, s emlékeztetnek
a Megváltó kiomló drága vérére,
Amely átitatta azt a durva keresztet,
A Golgota tetején.
Ezért becsukom szemem, meghajtom
Fejem, s összefonom két kezem,
Hogy ily alázatos módon vigyem hála
Énekem, az Égi Nagy Király, dicső trónja
elé.
01.12.2010
