Hozsanna

Hozsanna, Hozsanna!
Kiáltja a tömeg lelkesen, s
Kezükben pálma gally lengedez.
Így köszöntik Jézust, ki
Szamár háton közéjük érkezik.

Az emberek örülnek, vigadnak
Elfelejtve minden nyomorukat.
De én, könnyeim nyelem, mert
Bűneim tűzként égetik elevenre
Testem.

Mégis, a sokaságban Jézus
Csak engem figyel, szívembe
Lát s tudja, hogy szenvedem.
Tekintetében ott az alázatos
Szeretet, s szavában cseng a
Megbocsátás reménye.

Kezét nyújtja, s letörli forró
Könnyeim. Szemembe mondja:-
Megbocsátom bűneid. Szeretett
Gyermekem, legyen mostantól
Újból mosoly arcodon.

Isten fia Ő, ki megváltani jött!
Nem akarja, hogy szenvedjem
Vállaja helyettem a Keresztet.
Kezeibe, lábaiba én vertem a
Szegeket.
Ó, mit tettem! Ó, mit tettem!

04.15.2011

A gyermek

A gyermek

Isten ajándéka a gyermek,
Kit gondosan formál az anya
Méhében. Kilenc hónapi gondos
Munka s a mester mű készen.
Kicsi gyermeki test, melyben
Dobog már az apró szívecske.

Alkotja őt a Mester szépnek
Mint tavaszi virágot, s egyedinek
Mint fénylő gyémántot. A lelkét
Is gondosan formálja a Mester,
Mert megáldja mérhetetlen
Igaz hittel.

Vallja majd, hogy hatalmas és
Jó az Isten, melyre keresztyén
Szülei tanítják majd buzgó
Szeretettel. Kérdése lesz majd
Mint tengerben a víz csepp, de
Megtanulja, hogy a válasz a
Bibliában van elrejtve.

S most, hogy e drága gyermek
Az életre készen, világra hozza
Anyja nagy fájdalmak közepette.
Mikor az újszülött először sír ez
Idegen világban s élet jelét adja,
Édesanyja szemeibe a boldogság
Könnyeit csalja.

E boldog anyuka remegő ajkait
Hála adásra nyitja, mert Isten
egyik báránykáját most karjaiba
tarthatja. Jó az Isten!-suttogja
kisdede fülébe, meghallgatta imáimat,
Mert pontosan ilyet kértem. Szépet és
Egyedit mint féltve őrzött kincset,
És hogy kisfiú lettél ez csak külön
Kegyelem.

4/12/2011

Ime itt jő...

Íme itt jő...

Íme itt jő szamár háton Isten fia,
E bűnös világ megváltója. Az
Összegyűlt tömeg Hozsannát
Kiált, s az útra pálmaágat szór.
"Hozsanna! A Dávid fiának! Áldott a ki
Jő az Úrnak nevében! Hozsanna a
Magasságban!" Így dicsőítik Jézust, ki
Értük most meghalni készül.

Jeruzsálembe érve sír az Ő szíve,
Mert választott népe nem féli az
Ég és föld Urát, ki megszabadította
A rabságból és szent földre vezette
Őket. Főpapjuk a farizeusi Kajafás
Bőszíti a népet, mert halva látni
Vágyik az egy igaz embert. A hitetlen
Csőcselék elhisz minden hamis vádat,
Mert szívét uralja a Sátán.

A Pilátus elé hurcolják, ki ítéletet
Mondani nem mer, mert jól tudja
Irigységből hozták Őt eléje, s e
Vádlottnak nincs igaz bűne. De félve
A nép haragjától kezükre adja Jézust,
S az ítélet: - "Feszítsd meg!
Feszítsd meg! "- kiáltja a tömeg.

Lendül a korbács, mely csattan a
Mester hátán, ki némán tűr s
Szenvedi a szabadság árát.
Tövis koszorúval koronázzák,
hogy megalázzák Őt, s így vitetik
Vele azt a nehéz fa keresztet
fel a Golgota hegyére.

A felbőszült nép köpdösi, dobálja,
És gúnyos szavakkal illeti, de Jézus
Nem felel csak cipeli a keresztet,
Mely az enyém is, és a tied is.
Fenn a hegyen kezeibe, lábaiba
Szeget ver a balta, s az emberiség
Megváltóját már csak e három
Szeg tartja.

A fájdalmak tengerében is e
Hitvány népért Égi Atyához
Könyörög: - "Atyám! bocsásd
Meg nékik, mert nem tudják mit
Cselekszenek". A két bűnös között
Függ az ártatlan a kereszten, és
Szomjas szája víz helyett csak
Ecetet érezhet, mely mardossa
Vérző ajkait.

A kínokat nem bírja már a szíve,
S az égre tekintve fennszóval így
Kiált: -" Én Istenem, én Istenem!
Mért hagytál el engemet?" - s
Kibocsátja lelkét és a földre mély
Sötétség száll.

A halott testet szikla sírba helyezik,
melyet katonák őriznek, de angyalok
Jőnek, s mély álomra szenderülnek.
Jézus nem maradhat a sírban, mert
Meg volt írva felőle, legyőzi a halált
S harmad napra feltámad.

03.28.2010