Íme itt jő...
Íme itt jő szamár háton Isten fia,
E bűnös világ megváltója. Az
Összegyűlt tömeg Hozsannát
Kiált, s az útra pálmaágat szór.
"Hozsanna! A Dávid fiának! Áldott a ki
Jő az Úrnak nevében! Hozsanna a
Magasságban!" Így dicsőítik Jézust, ki
Értük most meghalni készül.
Jeruzsálembe érve sír az Ő szíve,
Mert választott népe nem féli az
Ég és föld Urát, ki megszabadította
A rabságból és szent földre vezette
Őket. Főpapjuk a farizeusi Kajafás
Bőszíti a népet, mert halva látni
Vágyik az egy igaz embert. A hitetlen
Csőcselék elhisz minden hamis vádat,
Mert szívét uralja a Sátán.
A Pilátus elé hurcolják, ki ítéletet
Mondani nem mer, mert jól tudja
Irigységből hozták Őt eléje, s e
Vádlottnak nincs igaz bűne. De félve
A nép haragjától kezükre adja Jézust,
S az ítélet: - "Feszítsd meg!
Feszítsd meg! "- kiáltja a tömeg.
Lendül a korbács, mely csattan a
Mester hátán, ki némán tűr s
Szenvedi a szabadság árát.
Tövis koszorúval koronázzák,
hogy megalázzák Őt, s így vitetik
Vele azt a nehéz fa keresztet
fel a Golgota hegyére.
A felbőszült nép köpdösi, dobálja,
És gúnyos szavakkal illeti, de Jézus
Nem felel csak cipeli a keresztet,
Mely az enyém is, és a tied is.
Fenn a hegyen kezeibe, lábaiba
Szeget ver a balta, s az emberiség
Megváltóját már csak e három
Szeg tartja.
A fájdalmak tengerében is e
Hitvány népért Égi Atyához
Könyörög: - "Atyám! bocsásd
Meg nékik, mert nem tudják mit
Cselekszenek". A két bűnös között
Függ az ártatlan a kereszten, és
Szomjas szája víz helyett csak
Ecetet érezhet, mely mardossa
Vérző ajkait.
A kínokat nem bírja már a szíve,
S az égre tekintve fennszóval így
Kiált: -" Én Istenem, én Istenem!
Mért hagytál el engemet?" - s
Kibocsátja lelkét és a földre mély
Sötétség száll.
A halott testet szikla sírba helyezik,
melyet katonák őriznek, de angyalok
Jőnek, s mély álomra szenderülnek.
Jézus nem maradhat a sírban, mert
Meg volt írva felőle, legyőzi a halált
S harmad napra feltámad.
03.28.2010
