Hozsanna, Hozsanna!
Kiáltja a tömeg lelkesen, s
Kezükben pálma gally lengedez.
Így köszöntik Jézust, ki
Szamár háton közéjük érkezik.
Az emberek örülnek, vigadnak
Elfelejtve minden nyomorukat.
De én, könnyeim nyelem, mert
Bűneim tűzként égetik elevenre
Testem.
Mégis, a sokaságban Jézus
Csak engem figyel, szívembe
Lát s tudja, hogy szenvedem.
Tekintetében ott az alázatos
Szeretet, s szavában cseng a
Megbocsátás reménye.
Kezét nyújtja, s letörli forró
Könnyeim. Szemembe mondja:-
Megbocsátom bűneid. Szeretett
Gyermekem, legyen mostantól
Újból mosoly arcodon.
Isten fia Ő, ki megváltani jött!
Nem akarja, hogy szenvedjem
Vállaja helyettem a Keresztet.
Kezeibe, lábaiba én vertem a
Szegeket.
Ó, mit tettem! Ó, mit tettem!
04.15.2011
