A gyermek

A gyermek

Isten ajándéka a gyermek,
Kit gondosan formál az anya
Méhében. Kilenc hónapi gondos
Munka s a mester mű készen.
Kicsi gyermeki test, melyben
Dobog már az apró szívecske.

Alkotja őt a Mester szépnek
Mint tavaszi virágot, s egyedinek
Mint fénylő gyémántot. A lelkét
Is gondosan formálja a Mester,
Mert megáldja mérhetetlen
Igaz hittel.

Vallja majd, hogy hatalmas és
Jó az Isten, melyre keresztyén
Szülei tanítják majd buzgó
Szeretettel. Kérdése lesz majd
Mint tengerben a víz csepp, de
Megtanulja, hogy a válasz a
Bibliában van elrejtve.

S most, hogy e drága gyermek
Az életre készen, világra hozza
Anyja nagy fájdalmak közepette.
Mikor az újszülött először sír ez
Idegen világban s élet jelét adja,
Édesanyja szemeibe a boldogság
Könnyeit csalja.

E boldog anyuka remegő ajkait
Hála adásra nyitja, mert Isten
egyik báránykáját most karjaiba
tarthatja. Jó az Isten!-suttogja
kisdede fülébe, meghallgatta imáimat,
Mert pontosan ilyet kértem. Szépet és
Egyedit mint féltve őrzött kincset,
És hogy kisfiú lettél ez csak külön
Kegyelem.

4/12/2011

A Bűn és a Kegyelem

A Bűn és a Kegyelem,
Szorosan egymás mögött
Halad, mint hegy mászok
Követik egymás lábnyomát,
Hogy a célba érve győzhessen,
A mennyei Szeretet.


A Bűn, gőgös és önző csak
magára figyel. Veszélyt hoz
Arra ki követi, s ha elesik még
Ki is neveti. Kecsegteti a balgát
Világi javakkal s elvakítja
Arannyal meg gyémánttal.


Napok s talán évek is eltelnek,
Mire felnyílik szeme s ráeszmél,
Rossz vezetőt követ. Ekkor
Megismeri a Félelmet, ki jó
Barátja a Bűnnek.

Látja már , ennek az útnak
Halál a vége s menekülésre
Patányi esély sincsen. Elhull majd,
Mint mezei állat, melyet a vadász,
Épp most ejtett el.

Nem kérdi majd senki, -Hová lett?-,
Mert emléke, oly keserű lesz akár
Csak a méreg. A megfáradt, össze
Roskad a bűnnek terhe alatt, s már
Arra sincs ereje, hogy hulló könnyeit
Letörölje.


De akkor, odaér a Kegyelem,
Ki szelíd és önfeláldozó. Kezét
Nyújtja az eltévedtnek s erejét adja
Az erőtlennek. Visszateszi a biztos
Útra, s irányt mutat a fénylő
Csillaggal.

A remény sugarai ragyognak már e 
Megnyilt szempárban, mert útjának
Végén most az életet látja. A Kegyelem
Meghalt érte, hogy lelki halál őt ne
Érhesse. Így már emléke édes lesz
Majd mint a méz, s idézi őt majd a
Jövő nemzedék.



08/18/2011

Húsvét napján

Húsvét napján



Húsvét napján korán

Ébredek, hogy első legyek

Ki fölnéz az égre s

Hangosan kiáltson:

Jó reggelt Úr Jézus!

Jó reggel!



Nem maradt Ő a

Halálba, ma virradóra

Föltámadt. Most hát

Boldogan hirdetem amerre

Csak járok:

Jézus Él! Jézus Él!



04.20.2011