Ime itt jő...

Íme itt jő...

Íme itt jő szamár háton Isten fia,
E bűnös világ megváltója. Az
Összegyűlt tömeg Hozsannát
Kiált, s az útra pálmaágat szór.
"Hozsanna! A Dávid fiának! Áldott a ki
Jő az Úrnak nevében! Hozsanna a
Magasságban!" Így dicsőítik Jézust, ki
Értük most meghalni készül.

Jeruzsálembe érve sír az Ő szíve,
Mert választott népe nem féli az
Ég és föld Urát, ki megszabadította
A rabságból és szent földre vezette
Őket. Főpapjuk a farizeusi Kajafás
Bőszíti a népet, mert halva látni
Vágyik az egy igaz embert. A hitetlen
Csőcselék elhisz minden hamis vádat,
Mert szívét uralja a Sátán.

A Pilátus elé hurcolják, ki ítéletet
Mondani nem mer, mert jól tudja
Irigységből hozták Őt eléje, s e
Vádlottnak nincs igaz bűne. De félve
A nép haragjától kezükre adja Jézust,
S az ítélet: - "Feszítsd meg!
Feszítsd meg! "- kiáltja a tömeg.

Lendül a korbács, mely csattan a
Mester hátán, ki némán tűr s
Szenvedi a szabadság árát.
Tövis koszorúval koronázzák,
hogy megalázzák Őt, s így vitetik
Vele azt a nehéz fa keresztet
fel a Golgota hegyére.

A felbőszült nép köpdösi, dobálja,
És gúnyos szavakkal illeti, de Jézus
Nem felel csak cipeli a keresztet,
Mely az enyém is, és a tied is.
Fenn a hegyen kezeibe, lábaiba
Szeget ver a balta, s az emberiség
Megváltóját már csak e három
Szeg tartja.

A fájdalmak tengerében is e
Hitvány népért Égi Atyához
Könyörög: - "Atyám! bocsásd
Meg nékik, mert nem tudják mit
Cselekszenek". A két bűnös között
Függ az ártatlan a kereszten, és
Szomjas szája víz helyett csak
Ecetet érezhet, mely mardossa
Vérző ajkait.

A kínokat nem bírja már a szíve,
S az égre tekintve fennszóval így
Kiált: -" Én Istenem, én Istenem!
Mért hagytál el engemet?" - s
Kibocsátja lelkét és a földre mély
Sötétség száll.

A halott testet szikla sírba helyezik,
melyet katonák őriznek, de angyalok
Jőnek, s mély álomra szenderülnek.
Jézus nem maradhat a sírban, mert
Meg volt írva felőle, legyőzi a halált
S harmad napra feltámad.

03.28.2010

Szeretsz-e....

Szeretsz -e.....

Az éj sötétjében, mikor
A világ, megszűnő zaja
Elcsendesedésre hív,
Égi Atyám lágy hangon
Szólít.

Szeretsz -e, szeretsz -e
Engem gyermekem?

Szép házad, felcserélnéd -e
Útszéli viskókra, hogy
Vándorként hirdesd szavam,
Mert a hit, hallásból van.

Fénylő autód kényelmét
Felváltanád -e poros sétára,
Hogy a hit nehéz útján
lábnyomomban járhass.

Ékes öltözeted lecserélnéd -e
Rongyos gúnyára, ahogy Én
Tettem, mikor a Mennyből
Hozzád alá szálltam.

Én életem adtam érted,mert
Szeretetem irántad határtalan.
Áldásokkal árasztom el
Napjaid, s őrzöm éjszakáid.

Mondd, átadnád -e életed,
Hogy Én irányítsam, s lelked
A fényes Mennyországba
feljuttassam.

Szeretsz -e, szeretsz -e Engem
Így gyermekem?

02.03.2010

Kicsi madár....

Kicsi madár....

Kicsi madár szárnyal az
Égen, s viszi hírét Jézus
Szeretetének.
Aki hallja, s befogadja annak
Élete felett a sötét felhők
Eloszlanak.
Meggyógyul a beteg test,
S új szívet kap a szívtelen.
Látni kezd ki világtalan, s az
Éhes száj is enni kap.
Halljad hát mit kis madár oly
Rég tud már, Jézus szeretete
Reád is vár.

01. 10. 2010

Az éjszaka mély sötétjében

Az éjszaka mély sötétjében


Az éjszaka mély sötétjében,
Mikor csak a tücskök muzsikája
Szól, szívemben is fellobban a
Vágy tüze, hogy énekeljek az
Égi, Nagy Királynak.

Dalomban hálát adok az életért,
amit e földi világon tölthetek,
Melynek csodaszép természete
Naponként megörvendezteti
Lelkemet.

A fáknak ékes lombjai, mint
Az üdv koronája ragyognak
Előttem, s emlékeztetnek az
Élet igaz céljára, melyért
Teremtőm alkotott engem.

A magas hegyek, amint szilárd
Kő halmazként tornyosulnak
Szememnek tükrében, az igaz
Hitnek illő formáját mutatják
Be nekem.

A bevetett szántóföldek, hol
Aranysárga búza kalászok nőnek,
Melyből finom illatú kenyerek
Készülnek, Jézusom értem megtöretett
Testéről mesélnek.

Az áramló vizek, mint az élet
Folyója kanyarognak, s emlékeztetnek
a Megváltó kiomló drága vérére,
Amely átitatta azt a durva keresztet,
A Golgota tetején.

Ezért becsukom szemem, meghajtom
Fejem, s összefonom két kezem,
Hogy ily alázatos módon vigyem hála
Énekem, az Égi Nagy Király, dicső trónja
elé.

01.12.2010

Lent a völgyben

Lent a völgyben

Lent a völgyben, hol kis patak
folydogál ülök csendesen, s
Reménykedve bámulom a kék
Eget. Talán ma, meglátom
Istenem.


Meglátni vágyom Őt, ki oly
Kedves nekem, mert hűségével
És önfeláldozó szeretetével
Megnyerte szívem, s azóta is
rabul tart engem.


Gondolataim szárnyra kelnek,
Mint az égi madarak, és szebbnél
Szebb énekek csendülnek fel
Bennem, s dalra fakadok akár
Csak egy pacsirta.


Hangom lágy dallama dicséri
Az Urat, és zengi hatalmas tetteit.
Szívem egyre boldogabb, s hangom
Egyre hangosabb, hogy a szél
Repíthesse egyre feljebb.


Fel, fel a felhők felé, honnan Égi
Atyám derűs arca tekint le rám.
Mosolyát látom a szikrázó napfényben,
Érintését érzem a lágy szellőben, s
Hangját hallom a víz csobogásban.


Isten, ma megmutatta mily vak az
Ember, ha nincs igaz hite. Anélkül Őt
Meglátni nem lehet. De most, lehullt
A fátyol, s már lelki szemeimmel
Felismerem, a legkisebb fűszálban is Őt.

01.24.2010